Anrás feleségének sorai:
Kedves Osztálytársak, Barátok!
Fájdalommal tudatom Veletek, hogy Andris július 22-én hajnalban elment közülünk.
Ő, aki annyi nehézségből talpra tudott állni, ezzel a betegséggel nem tudott megbirkózni, hiába voltunk mellette és próbáltunk mindent megtenni érte.
Nagyon nehéz volt ez az utolsó két hónap, hiszen május 19. óta sejtettük, hogy nagy a baj. Sejtettük, de nagyon bíztunk abban, hogy mégis van remény és van még idő.
Nem kapta meg az élettől azt a lehetőséget, hogy lássa a gyerekei révbe érését, amire talán a legjobban vágyott.
Szokásos, fanyar humorával sokszor mondta, ha egy férfi gyerekeket nemz, felépít egy otthont, és ír egy könyvet, akkor teljesítette a földön a feladatát.
Nem akart meghalni, tudta, hogy nagyon nagy szükségünk van még rá, talán ezért is viselte nyugtalanul a betegséget. Nem akarta elhinni, hogy megint Ő az áldozat.
Nagyon szeretjük Őt és nagyon nehéz felfogni, és tudomásul venni, hogy esténként nem jön haza hozzánk, nem kérdezi meg hogy, mi történt itthon. Az Isten talán csak abban volt kegyes hozzá, hogy a legnehezebb utolsó órákat nem nyújtotta hosszúra.
Köszönöm nektek a segítséget és támogatást, amit az elmúlt időben kaptunk tőletek.
Nagyon örült a felé áradó figyelemnek, és talán azért bízott Ő is a lehetetlenben, mert tudta, hogy nagyon szeretjük, és mindenre képesek vagyunk érte.
Arra szeretnélek kérni Benneteket, hogy ezután se hagyjatok bennünket magunkra, ha valamelyikőtök felénk jár, mindig szívesen fogadunk mindenkit, mert tudom, hogy Dórinak és Daninak sokat jelent az, sokan szeretik az édesapjukat.
Mégegyszer köszönjük Nektek a sok segítséget.
Gizi, Dóri és Dani
A temetés július 29-én, pénteken 12 órakor lesz a 2. számú ravatalozóból.
